Ezen nem akarok sokat mérgelődni, mert egyrészt nem érint a dolog, másrészt, mert ezer helyen, ezer féle módon írtak erről. Mint kívülálló, azért felvetnék egy-két gondolatot.
A sztrájkolók elmondták, hogy nem akarnak többet, csak amit eddig kaptak. Csak halkan kérdem, hogy rajtam kívül hányan vanna még az országban, akik tavaly nem hogy emelést nem kaptak, hanem csökkent a fizetésük? A közalaklmazottak bukták a 13. havi illetményt, pedig azt nem egy határozott időre szóló kollektív szerződés garantálta, hanem törvény. Zártak be emiatt óvodák, iskolák, kórházak? A versenyszférában sok helyen csökkentették az alapbért, s akik így jártak, még sokszor örültek, hogy ennyivel megúszták, nem őket küldték el. Lassan mindenki kivette már a részét a válságból. De a BKV-sok nem. Ők ragaszkodnak a kiváltságaikhoz, azokhoz, melyet már eddig is úgy kaptak, hogy a cég folyamatosan veszteséget termelt. Mindenki a BKV-s vezetők végkielégítésén van kiakadva, miközben a buszsofőrök ugyanezt teszik, csak a maguk szintjén, azaz hogy visszaélnek a BKV-nál uralkodó helyzettel.
Én tisztelem és becsülöm a tisztességesen dolgozó sofőröket, s belátom nem könnyű a munkájuk, nagy a felelősség, rosszak a körülmények, stb. Csakhogy ezt a dolgozó társadalom legalább 90%-a szintén elmondhatja magáról. És a többiek már hoztak áldozatot. Ideje lenne, hogy a sofőr urak is elgondolkozzana ezen végre. Tudomásul kell venni, hogy nem tudunk (igen mi a többi polgár, adófizető) annyit adni, mint eddig. S még nem elvenni akaunk, csak kevesebbet adni. Mert nekünk is kevesebb van.